Személyes történetem

Poós Barbara

Több, mint tíz évet vártam a kisfiamra. 120 hónap tele bizonytalansággal, félelemmel, hogy soha nem lehet gyerekem. Mikor végre várandós lettem, a következő időszak is aggodalommal telt: vajon ki tudom-e hordani őt? Volt értelme a rengeteg megpróbáltatásnak? Bizonytalanságomat gyakran táplálták az orvosok megjegyzései is (amikor például a 20. héten azt mondta a nőgyógyászom, hogy 72 órán belül eldől, elvetélek-e vagy sem). Végül koraszülöttként ugyan, de megszületett a kisfiam.

Sajnos második babámat 5 beültetés után kegyetlen körülmények között veszítettem el. A saját történetem motivált arra, hogy segítsem a hozzám forduló párokat, ne egyedül, kiszolgáltatva, tanácstalanul kelljen szembenézniük a nehézségekkel, ha gyermeket szeretnének.

Ha itt vagy, lehet, hogy a babára várás neked sem egyszerű út. Hiába tudod, hogy mivel jár az inszemináció, a lombik, de amikor egy ismeretlen utat jársz be valódi lelki támogatás nélkül, nagyon nehéz. Látom a párokat, akik szerették egymást, de megfáradtak a küzdelmekben, mert nem volt, aki kísérje őket. A mentális segítségnyújtás legalább annyira fontos része a babatervezésnek, mint a fizikai okok vizsgálata, kezelése.

A BabyHope-ot azért hoztam létre, hogy kiváló szakemberekkel megerősítve, saját tapasztalataimra építve segítsek eligazodni ezen az érzékeny úton, empátiával, megértéssel és valódi támogatással a babatervezés folyamatában. Ha veszteséget szenvedtél el, ha információra, támogatásra van szükséged, ne maradj egyedül, szeretettel várunk!